A fogászati beavatkozásoktól való félelem miatt a kutatások adatai alapján a páciensek több, mint 5 százaléka nem megy el a különféle kezelésekre. Egyszerűen félnek… Cikksorozatunk ezen részében a dentális fóbia, azaz a fogászattól való félelem kialakulásának okaira kerestük a választ, különös tekintettel a gyermekekre.
A fogászati félelmet kiváltó leggyakoribb okok:

Veleszületett fóbia

Számos olyan dolog van a környezetünkben, amelyektől félünk. Ilyenek például a pókok, hüllők, stb. Akiknél ezek a különféle fóbiák előfordulnak, nagy valószínűség szerint egy olyan veleszületett hajlammal rendelkeznek, amely azt eredményezi, hogy ösztönösen magukban hordozzák a szorongást.

Rossz tapasztalatok

Sajnos tény, hogy a korábbi rossz tapasztalatok hatására a páciens a fogászat szót egyenlővé teszi a fájdalommal és a félelemmel, ennek hatására pedig kialakul benne egy olyanfajta elutasítás a kezelések iránt, amely miatt képes inkább elviselni a fogfájást. Sok esetben sokkal kisebb mértékűnek ítéli meg a fájdalmat, mint amekkora a benne kialakult félelemérzet.

Rossz példa

Egészen biztosan láttuk már családtagunkat a fogfájástól vagy egy nem megfelelő fogászati kezelés miatt szenvedni, jajgatni. Emberi ösztön, hogy a rossz példa miatt fenntartással kezeljük a fogorvosi beavatkozások fájdalommentességét, és elkezdünk félni a kezelésektől, még mielőtt saját tapasztalatunk lenne. Rossz példaként értékeli agyunk azt is, ha a televízióban, filmekben, különféle médiákon keresztül érkeznek olyan információk – gyermekek esetében különösen oda kell figyelni a rajzfilmek hatásaira! – amelyek a fogorvosi beavatkozásokat kellemetlennek ítélik meg, kialakítanak tudat alatt egy olyan képet bennünk, amely által „elkezdünk félni” – akár az ismeretlentől is.

Mi a teendő egy gyermek esetében?

A gyermekek igen érzékeny lények, akik a külvilág bizonyos ingereit teljes mértékben képesek magukba szívni. Az előző bekezdésben említett rajzfilmek hatása mellett a szülő is sok esetben hozzájárul a gyermekében lévő félelem kialakulásához. Leggyakrabban azzal, ha maga a szülő is fél, és ezt nem is rejti véka alá. A másik rendkívül gyakori ok, amikor a szülő túlságosan félti gyermekét, egyfajta misztikumként kezeli a fogászati beavatkozást, és még mielőtt a gyermeke saját tapasztalatot szerezhetne kialakítja benne a félelmet. Azok a szülők, akik ezt olvasva úgy hiszik túlzott aggódásuknak nem lehet efféle következménye, gondolják végig például azt, hogy nem mondtak-e hasonló gondolatokat gyermeküknek: „nyugalom, nem fog fájni … nem lesz semmi gond…” Ez az egyik legnagyobb hiba, hiszen a gyermek ezáltal azt hiszi, a fogorvostól félnie KELL. Arról pedig nem is beszélve, amikor a szülő a gyermeke viselkedését, kialakult félelmét az alábbihoz hasonló mondatokkal igyekszik keretek között tartani: „Szépen viselkedj, mert különben a doktor bácsi nagy, vastag tűt fog használni!”. Pedig ha jobban belegondolunk, és gyermekünknek a fogászatot egy természetes, hétköznapi dologként állítjuk be, valószínűleg el sem kezd félni tőle.
Viszont, ha nem lenne a fogászati félelem ennyire elterjedt, akkor nem lenne számos kutatás ebben a témában. Következő cikkünkben bemutatjuk a „fogászati szorongás skálát”, amellyel akár Ön is tesztelheti, mennyire alakult ki Önben félelem a fogorvostól…