Az egészséges, esztétikus fogak megőrzése lehet örökletes adottság, de a hatékony fog- és szájápolási szokásokat még egy szerencsés hajlamokkal megáldott embernek sem szabad elhanyagolni. A helyes szájhigiéniát már az első tejfogak megjelenését követően érdemes megtanítani a gyerekeknek. Ezeknek a megfelelő ápolása legalább annyira fontos, mint a maradandó fogaké. Gyakori esetben még egy körültekintően tisztított fog esetében is megjelenhet a szuvasodás.

Pont azért, hogy ezeket a szuvas fogakat mindig a legkisebb beavatkozással ki tudják javítani, ajánlott fél évente egy fogorvosi ellenőrzésen részt venni. Ezek közül a beavatkozások közül a leggyakrabban használt a fogtömés. A tömések speciális plasztikus állagú anyagok, amelyet a szakorvos még puha formájába felvisz az előre kitisztított fogüregbe, majd kellő odafigyeléssel kialakítja a végleges formáját és megszilárdítja az anyagot.

A pár évvel ezelőtt kedvelt amalgám töméseket mára minden fogorvos lecserélte az esztétikus pótlásokra. Hiszen ez az anyag az amalgámmal ellentétben – aminek fémszíne volt – teljesen megegyezik a fog színével, szinte észrevehetetlen tud lenni. Három típus létezik: a komponer, a kompozit és az üveg ionomer tömés. A legközkedveltebb fajta a kompozit. Ennek az elkészítése egy több lépcsős munkafolyamatot igényel. Érdemes szem előtt tartani, hogy nedvességre nagyon érzékeny, emiatt egy idő után zsugorodni kezd.

Esztétikus tömőanyagok (kompozit)

Sajnos a tömések sem szólnak örökre, pár év után érdemes kicseréltetni őket. A rágás és harapás miatt a fogak egymáshoz való kisebb nagyobb koccanásával a tömés és a fogszövet közötti kapcsolat elgyengülhet, így a fogunk az áldozata lehet a baktériumoknak. Kutatások szerint egy tömés időtállóságát az határozza meg, hogy mennyi a fogunk kollagén tartalma. A kollagént lebontó enzimek tevékenységének megakadályozásával a kollagén tartalom a későbbiekben is magas lesz a fogakban, így a fog és tömés közötti kapcsolat is tartósabb lesz. Az esztétikus fogtömések esetében a legelső lépésként mindig a fogak felületét kell kezelni.

Ehhez leggyakrabban egy speciális savat (ortofoszforsav) részesítenek előnyben a fogorvosok. Következő lépésben egy ragasztóanyag kerül a fogra, ezzel a tömőanyag és a foganyaga között legbiztosabb kapcsolatot tudják elérni. Az ilyen ragasztó- és tömőanyagok minden esetben nagy energiatartalmú, kék színű fényre képesek csak megkötni. Annak érdekében, hogy a kompozit tömés a lehető legstrapabíróbb legyen, a fogorvosoknak kizárólag száraz felülettel szabad dolgoznia.

Ha a fogüreg megfelelően ki lett tisztítva, ha a felület is teljesen száraz és egy magas minőségű anyagot használ fel az orvos, akkor erősebb kötés jön létre, mint az eredeti fogrészecskék között. Ezt bizonyítja az is, hogy ha az előbb említett feltételek mellett elkészített tömésű fogra a páciens nem figyel eléggé, és az eltörik, soha nem a tömés mentén lesz a repedés, hanem a saját fogán.

Ezek a fajta tömések az 1960-as évek elején kerültek a köztudatba. Elterjedésükkel az amalgámot teljesen kiszorították a piacról. Ez a fajta töltőanyag a puhaságának köszönhetően még a rágás vagy fogkocogtatás során fellépő károsodásra is jobban reagálnak, mint az amalgám. Színválasztékuknak köszönhetően a mosolyunk nem lesz feltűnően hófehér, hiszen az orvosunk ki fogja választani a fogunk színével megegyező fajtát.