Fogorvos… a szó hallatán sokaknak összerezdülnek az arcizmaik és valami megmagyarázhatatlannak tűnő félelem lesz úrrá rajtuk. A gyerekeknél a fogorvos a „rettegés csúcsát” jelenti sok esetben, amit a szülők teljesen természetesnek vesznek, megmagyarázva azzal, hogy minden gyermek fél a fogorvostól. Helyesen teszik-e, hogy nyugtázzák a gyermekeikben a fogorvostól való félelmet ahelyett, hogy elfogadtatnák azt? Mi lehet ennek az oka? Talán az, hogy a legtöbb szülő vagy felnőtt saját maga is fél a különféle fogászati beavatkozásoktól.

Amikor azt érezzük, hogy fáj a fogunk, probléma jelentkezik, napokig képesek vagyunk húzni a dolgot, „hátha elmúlik” felkiáltással. Ennek nem kellene természetessé válnia senki számára, hiszen a különböző fogászati beavatkozásokhoz szükséges fájdalomcsillapítási módszerek magas szintre fejlődtek. Azok számára, akik ezt megtapasztalták, egyáltalán nem okoz gondot, ha fel kell keresnie a fogorvosát valamilyen probléma miatt. Mi lehet ennek az oka? A fogorvos és a páciens között egy bizalmi kapcsolat valósult meg, tapasztalatból érzik, hogy a kezelések maximum kellemetlenek, de semmiképpen nem fájdalmasak, az orvosnak a beavatkozás során egyetlen dologra fókuszál a figyelme: arra, hogy a páciensének olyan szolgáltatást tudjon nyújtani, amely által nem csak a probléma szűnik meg, de a fogorvostól való félelem is elmúlik.

Mit tehet egy fogorvos, ha észleli, hogy a páciensnek félelmei vannak a beavatkozással kapcsolatban, pláne, ha egy gyerekről van szó? A gyerekek ész érvekkel nehezen meggyőzhetőek (főleg a kicsik), ezért a fogorvosnak olyan légkört kell teremtenie, amelyben a gyermek komfortosan érzi magát, olyan magatartást kell tanúsítania, amelynek során elnyeri a gyermek bizalmát, és elhiszi, hogy semmi rossz nem fog vele történni.

Felnőttek esetében is hasonló a helyzet, a beteg feszült idegállapota nehézkessé teheti a beavatkozást, emiatt fontos, hogy aggodalmát eloszlassuk. A jelenséget, amelyet adott esetben a fogorvos igyekszik felismerni 3 különböző típusba sorolják: fogászati félelem, fogászati szorongás és fogászati fóbia… és mindezek első lépcsőfoka az alarm reakció.

Mit jelent az alarm reakció?

1936-ban ismertté vált fogalom, a szervezet stresszhelyzetekhez való alkalmazkodási képességének vizsgálatához határozták meg. Ahány féle ember annyi féle stressz tűrő képességgel rendelkezik. Azoknál, akik félnek a fogászati beavatkozásoktól, az első reakció ez az alarm reakció, amely megjelenik.

Kinek van „csak” félelme, ki az aki szorong, és kinél egyértelmű a fóbia megléte, kiderül cikksorozatunk következő részéből…