Felnőttkori fogszabályzásnak hívjuk azt a beavatkozást, mikor a fogászat azon ágát vesszük igénybe, amelynél kimondottan felnőttek rendellenesen kinőtt fogazatát hozzák rendbe. Ez a szakirány annyiban különbözik a gyerekkori fogszabályzástól, hogy a beavatkozás során az állcsontok helyzetét és növekedését nem tudják már befolyásolni. Sajnos ilyenkor már számításba kell venni az esetleges fogágybetegséget és állkapocs ízületi problémákat is.

Felmérések szerint a felnőttkori fogszabályzáson megjelent páciensek a 23-30 év közötti életkorba sorolhatóak. A beavatkozásra elsősorban akkor van szükség, ha a fogazati vagy állkapocs rendellenesség gyermekkori kezelésére nem került időben sor. Ezen kívül gyakori probléma lehet, hogy ha gyermekkorban volt is fogszabályzás, az vagy nem volt elég hatékony, vagy nem tartott kellő ideig, és a fogak újra visszaálltak eredeti állapotukba. Szaknyelven ezt hívják fogvándorlásnak.

A diagnózis felállításához szükség van egy korábbi általános korelőzményre, illetve mindenképp fontos egy alsó és felső fogazati panoráma röntgen felvételre, esetleg CT-re is. A teljes kezelési terv elkészítéséhez komoly szakmai tudás szükséges, amit szájsebész, parodontológus és konzerváló fogorvos együttesen dolgoz ki nekünk. Lényegében a fogszabályzás menete kettő szakaszra bontható, az első az aktív fázis. Ilyenkor a fogakat addig mozgatják, amíg azok a helyükre kerülnek. Ez eltarthat 1.5-2 évig is, nagyobb deformáció esetében akár 3 évig is.

A második lépésként meg kell említenünk a passzív fázist, aminek célja a fogak helyben tartása addig, amíg a fogágy nem rendeződik teljesen a megfelelő helyzetbe. Az erre szolgáló készüléket retenciós készüléknek hívjuk. Ez lehet állandó rögzített, vagy akár kivehető is. A rögzített típus legtöbbször szemfogtól szemfogig tartja a fogakat a tervezett pozícióban. A kivehető viszont az összes fogat megtámasztva stabilizálja az elért célt.

Érdemes minél előbb belevágni a fogszabályzásba

Amennyiben a felnőttkori fogszabályzás során a szakemberek szerint szükség lehet mégis az állkapocs-csontok mozgatására, azt egy úgynevezett orthognathiai műtéttel oldják meg. A beavatkozás során az állkapocs helyzetét úgy állítják be, hogy a fogsor későbbi záródása tökéletesen illeszkedjen. A szabályzás során gyakran szükség lehet logopédus segítségére is, hiszen az állkapocs csont elmozdításával a nyelv helyzete is változhat. Bár csak pár mm-ről beszélünk, ez is befolyásolhatja a beszédünket majd.

Bár a felnőttkori fogszabályzás is egy hatékony beavatkozásnak tűnhet, mégis érdemes már gyerekkorban felfigyelni az esetleges fog elcsúszásokra. A megfelelő időben alkalmazott fogszabályzással még befolyásolni tudjuk az állkapocs csont növekedését, így elkerülhetjük a későbbi komolyabb műtéti beavatkozásokat is. Fontos tudni, hogy ha hiányosság áll fent a gyermek fogazatában, akkor is érdemes minél előbb szakorvoshoz fordulni, mielőtt a többi fog a hiányosság helyére torlódik és ezzel az egész fogsor eldeformálódhat.